„A demokrácia azzal kezdődik, hogy a hat éves gyereket megkérdezzük, mi is a neved? … hogy először megismerjük önmagunkat, és vállaljuk önmagunkat. … Ez az alapja annak, hogy utána felelősségteljes döntéseket tudjunk hozni saját magunkkal kapcsolatban, mielőtt viszonyulunk a többiekhez, a „máshoz”. … A másik nagyon fontos alapja a demokráciának szerintem a személyes felelősség. Hogy felelős vagyok azért, amit mondok, csinálok, ahogy viselkedem. Én döntöm el, hogy mit mondok, mit csinálok, hogyan viselkedem. … Szabad nem szeretni valakit, de nem szabad megsérteni vagy bántalmazni.”
(Részlet Gábor Zita egy leveléből 2005-ből)
Gábor Zita 1972. augusztus 20-án született Budapesten, pedagógus szülők első gyermekeként. 1990-ben az ország egyik legerősebb gimnáziumában, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlógimnáziumában érettségizett. Rögtön az érettségi után Izraelbe ment tanulni, 1997-ben összehasonlító világirodalom és pedagógia szakos diplomát szerzett a Jeruzsélemi Héber Egyetemen.
A Yad Vashemben csoportvezetőként kezdett dolgozni, amikor a legelső tanárcsoport érkezett. Később már a programok tartalmi szervezéséért is ő felelt.
Emberekkel foglalkozott, egy világméretű tragédiát, a Második világháborúban történteket kutatta, oktatta, s az oktatáshoz módszertani programokat dolgozott ki. Ő találta ki és valósította meg azt, hogy a Holokausztot túlélőket hívják meg, hogy személyesen beszélhessenek az eseményekről azoknak, akiknek a II. világháború „csak” történelem. A kelet- és közép-európai tanárok továbbképzéséért volt felelős.
Munkájának elismerésére a Magyar Kormány magas állami kitüntetésben részesítette: 2005-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét.
A Magyar Kormány azoknak az oktatóknak és kutatóknak adta át a kitüntetéseket, akik élethivatásként dolgoztak azon, hogy megismerjük a Holokauszt minden részletét, hogy eredményesen tudjunk megtenni mindent annak érdekében, hogy ilyen és hasonló dolgok soha többé ne fordulhassanak elő.
2006. április 23-án, 33 éves korában tragikus körülmények közt ért véget az élete. Az egész világon gyászolják.
Kollegái mondták róla:
„Zita életútja a zsidó nép sorsát jelképezi.” Elana Yael Heidman
„Zita megőrizte európai illemtudó viselkedését, annak ellenére, hogy teljesen beilleszkedett az izraeli társadalomba.” Kathryn Berman
„Zita különleges pedagógiai tehetségével minden tanítvány szívében képes fellobbantani egy kis lángot.” Inbal Kiviti Bendov
Egy, a Holokausztot túlélő bácsi mondta róla:
„Ő volt, az, aki végül is rávett engem hatvan évi hallgatás után arra, hogy elmeséljem mindazt, amin túlmentem a Holokauszt alatt.”
