"Van a polcomon egy doboz, benne a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével.
Nem, nem az enyém: Nővérem, Zita Turgeman (Gábor Zita) kapta 2005-ben a Holokauszt oktatásában végzett tevékenységéért. Rá alig egy évre meghalt, így került hozzám a hagyatéka.
Napok óta rágódom azon, mit tegyek ezzel a kitüntetéssel, hiszen nálam van, felelősséggel tartozom.
Zita érdemeit a Magyar Köztársaság ismerte el. Ha a kitüntetést visszaadnám Magyarországnak, ezzel nem a mai Magyarországot, hanem az akkori Magyar Köztársaságot hoznám kellemetlen helyzetbe. Nekem ez nem célom.
A kitüntetés nálam van, mint hagyatékos felelősséggel tartozom, de mégsem az enyém. Nem én kaptam, nem én érdemeltem ki, így én vissza sem adhatom. Zita, ha élne, tudná, mit tegyen.
Én azt gondolom, hogy éppen Ő az (és azok, akik visszaadták), aki ezt megérdemelte, nem neki(k) kellene ezt visszaadni, hiszen azzal elismerné B.Zs. érdemét. „Ha ő megkapja, én nem kérem.” Érthető: a közösség nem vállalása, csak épp fordítva. Szerintem.
Ráadásul Lovagkeresztet visszaadni nem lehet, csak visszavenni. Így a családdal, ismerősökkel végiggondolva arra jutottam, hogy megőrzöm polcomon, szigorúan elhatárolódva B.Zs-től.
Napjainkig kb. ezerötszázan kapták meg ezt a kitüntetést, közülük nagyjából százan adták vissza. Őszintén remélem, hogy ez a megosztás csak átmenetileg tart, és hazánk visszavonja az arra érdemtelentől a díjat."

Gábor Veronika

A fiatalon, életének 34. évében, meghalt Gábor Zita a jeruzsálemi Yad Vashem Intézetben Chava Baruchhal - aki kolleganője, mentora s később anyai barátnője volt - világszerte ismert és elismert módszereket dolgozott ki a Holokauszt oktatásában, az emberiség e máig feldolgozhatatlan tragédiájának megismertetésében. Gábor Zita ezen a területen végzett munkájáért Chava Baruchhal együtt -2005. augusztus 20-án megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.

Az alapítvány célja, hogy megőrizze Gábor Zita emlékét úgy, hogy a Holokauszt tanításával hivatásszerűen foglalkozó pedagógusok folyamatosan olyan új, korszerű ismeretekkel gazdagodjanak, amelyek segítséget nyújtanak munkájuk színvonalas végzéséhez.

Ezért az alapítvány a társadalmi, a kulturális, a tudományos és a művészeti élet valamennyi területére kiterjedő pályázatot ír ki minden évben. Pályázatot minden olyan magánszemély, vagy intézmény benyújthat, aki (amely) egyetért az alapítvány céljával, és úgy gondolja, hogy - az élet bármely területén kifejtett - tevékenysége a fenti célt szolgálja.

A pályázat benyújtásának konkrét feltételeit a Kuratórium által felkért Szakértő Testület dolgozza ki. A beérkezett pályázatokat ugyanez a testület bírálja el és tesz javaslatot az ösztöndíjat elnyerő személy(ek)re, illetve intézmény(ek)re. A pályázat adott évi nyertesé(ei)ről a Kuratórium dönt. A döntést a Kuratórium hozza nyilvánosságra.

A pályázat nyertese(i), az adott évben egyszeri, legalább százezer forintos ösztöndíjban részesül(nek) és megkapják a "Gábor Zita Alapítvány, Élni az Életet", feliratot tartalmazó tűzzománc emlékérmet, vagy plakettet.

A Kuratórium feladata, hogy az alapítvány jó hírét megteremtse, azt minél szélesebb körben terjessze itthon és külföldön egyaránt. Ennek érdekében működjön együtt a Holokauszt éveiben történtekkel foglalkozó kutatókkal, oktatókkal és intézményekkel.

Subscribe to Gábor Zita Alapítvány RSS
Gábor Zita Alapítvány.